Tenerife rengeteg látnivalóval várja az ide érkezőket. Van itt vulkán, tengerpart, Loro-park, ezeréves fa, kisváros, nagyváros, sziklás part és homokos, lényegében minden, amit eddig máshol összesen láthattunk. Nézzük csak szép sorban.

Teide Nemzeti Park | Masca - a kalózfalu | Punta de Teno - az északnyugati pont | La laguna | San Andrés és környéke | Taganana és az Agana-hegység | Bajamar és Punta del Hidalgo | Tacoronte és El Sauzal | Santa Cruz de Tenerife - a főváros | La Orotava- Tenerife Trinidadja | Puerto de la Cruz - az északi rész közepe | Banán - mint gazdasági tényező | Icod de Los Vinos - az ezeréves sárkányfa és a tenerifei bor városa | Garachico - kicsi sziget, az elátkozott város | Candelaria - a szűz | Güímar - piramisok | El Médano- a szörfösök paradicsoma | Barranco del Infierno - a pokol szakadéka | Los Cristianos, Playa de las Américas és Costa Adeje


Teide Nemzeti Park - holdbéli táj és a csillagok háborúja

Bár 18.990 hektáron terül el, a Teide mégsem Spanyolország legnagyobb, viszont a legnépszerűbb nemzeti parkja, évi 4 millió látogatója van. Többségük busszal érkezik és nem tér le a park közepén végigkígyózó főútról, pedig jelenleg 21 sétaösvény várja az eme holdszerű tájékon kirándulni vágyókat. Nemsokára további 30 ösvényt jelölnek ki, amelyek a sziklás, köves terepen, különleges formájú sziklák mellett vezetnek majd fel az El Teide 3718 magas csúcsára.

A területet 1954-ben nyilvánították nemzeti parkká, megvédendő a tájat és a vadvilágot. Itt ugyanis 14, sehol másutt a világon nem található növényfaj él. A táj szokványos értelembe nem elbűvölően szép, de lenyűgöző - a világ vulkanikus alakzatainak több, mint 80%-a megtalálható: láthatunk durva eróziós vidéket (erősen lepusztult, terméketlen, sivár területeket), lecsiszolt pahoehoe vagy lajial lávát (összetekert tejkaramellának látszó sziklákat) és kavicsos kőzeteket. Láthatunk továbbá összetett formákat, például vulkanikus pipákat és kúpokat. A parkban közel 1000 guanch régészeti lelőhelyet óvnak, sok közülük még feltáratlan, és jelölve sincs, így akarják megelőzni, hogy a kíváncsi látogatók beavatkozzanak e lelőhelyek állapotába.

A sziget sok részéről - tiszta időben - a környező szigetekről is jól látható El Teide a nemzeti park északi végét uralja. Ha nem akarunk nekivágni a négyórás hegymászásnak a csúcsra, akkor vegyük igénybe a drótkötélpályát (Pico del Teide - 25 Euro/fő). A csúcs körül található homokos fennsíkok valószínűleg erős földcsuszamlás eredményeképpen keletkeztek kb.180 ezer évvel ezelőtt.
A park két kitűnő turistaközpontot működtet, az El Portillót északkeleten, és a Cańada Blancát délen.

Masca sokáig kalózok rejtekhelye volt, a legendák szerint még ma is találhatnánk kincseket a barlangok mélyébe rejtve. Beceneve az Elfelejtett Falu, vagy Kalózfalu. Csak 1991-ben épült út ide, addig nem volt megközelíthető máshogy, csak öszvérháton vagy gyalog.  Éppen az elzártsága miatt lett turistalátványosság, mert olyan, mintha időutazást tennénk. Ráadásul ha reggel 10 előtt érkezünk ide, azt is hihetnénk, hogy mi fedeztük fel ezt a falut. Megközelíthetetlensége miatt kevés ember gondolta úgy, hogy leélné itt az életét, ezért a település majdnem el is néptelenedett, de a kormányzat megoldást talált, így jelenleg minden felnőtt mascai fizetést kap azért, hogy maradjon és fogadja a buszokkal, bérelt autókkal érkező turistákat. Ez így mindenkinek jó.

Térképről nézve ugyan közelinek tűnik Santiago del Teide, de a kígyózó szerpentinek rendkívül időigényessé teszik az utat, viszont kárpótol bennünket a mindenhonnan és mindenfelé csodálatos kilátás.

Masca az egyik legjobb példa a természetes építkezésre a Kanári-szigeteken. Bár nehezen lehet ide eljutni, magával ragadó a természet kisugárzása, a harmónia és az, hogy megismerkedhetünk egy eddig szinte teljesen ismeretlen világgal.
A faluból indul egy vadregényes út a Los Gigantesek lábához, ez a Masca hasadékon vezet keresztül. Egy utazótól kaptuk az itt következő útleírást az itt eltöltött napról.

Útleírás, Masca-hasadék:

"Egy kellemes napot töltöttünk el a mascai túrán. Bár ez a nap nem indult zökkenőmentesen, de egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak.
Egy rövid beszámoló alapján már a tenerifei nyaralásunk első napján eldöntöttük leereszkedünk a Masca hasadékon a Los Gigantesek lábához. Mivel meséltek a helyi buszhálózat "bizonytalanságairól" előző este megpróbáltuk kideríteni, hogy juthatunk fel Mascaba. Az utánajárásunk eredménye csak annyi lett, hogy tudtuk Santiago del Teide-be kell eljutnunk, de hogy onnan mivel, mikor, hogyan jutunk tovább, ennek nem sikerült a nyomára bukkanni. Szálláshelyünk Playa de las Amercias-on volt, korán reggel onnan indultunk el busszal Santiago del Teide-re.
A kb. 3/4 órás út során nagyon szép tájak mellett haladtunk el. A falu, kellemes nyugodt légkört árasztott megérkezésünkkor, a reggeli órákban. Odaérkezésünkkor kiderítettük, hogy másfél óra múlva indul csak a busz Masca-ba. Ezért körbejártuk a falu főterét, legalább 2 perc alatt, ezt követően beültünk az első nyitva lévő kocsmába. Itt, a világ vége felé félúton, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a kávé és a csapolt sört is kiváló volt.
Így a busz indulásáig kellemesen eltöltöttük az időt, a többi Mascaba tartó útitársainkkal együtt.

A busz röpke 30 perc alatt "felrepített" minket a nyaktörő utakon Mascaba. Miután megérkeztünk a 2100 m magasan fekvő "kalózfaluba", megnéztük a túra útvonalat jelző táblát. Izgalmas túrának ígérkezett, hiszen nem volt túravezetőnk, és a tájékoztató azt írta, hogy csak saját felelősségre lehet gyalog ezt az utat vezető nélkül megtenni. Ezt mi és mások sem vettük komolyan, bár utólag érthetőnek tűnt a figyelmeztetés.
A hasadék már fentről is lélegzetelállító látványt nyújtott. Ahogy elindultunk lefelé az úton, láthatóvá váltak a 2007-es erdőtűz nyomai. A fák törzse koromfekete volt és sok helyen az aljnövényzet is kiégett. Az út nagyon változatos volt, néhol ösvényen, néhol pedig sziklákon kellett átmászni, hogy az utunkat folytatni tudjuk. A változatos növényzet itt is megmutatkozott, amely annyira jellemző Tenerifére. Minden volt, pálmafáktól a ciprusokig, virágok, sziklanövények, kaktuszok. Állatokban nem bővelkedett a hely, de gyíkot, Tenerife jellegzetes állata, sokat láttunk sütkérezni a sziklákon. Elmentünk apró tavacskák és vízesések mellett is. Az egész út alatt kb. 10 emberrel találkoztunk, akik vállalkoztak a túrára.
A gyalogtúra kb. 3,5 órát tartott, és a part teljesen váratlanul bukkant elénk. A hely érdekessége, hogy a parttól csak hajóval lehetett közlekedni Los Gigantes-hez, mert a hatalmas sziklák elzárják az utat. Ezt már indulás előtt is tudtuk, de megérkezve a partra egész döbbenetes élmény volt.
A hajók óránként jártak, a parthoz érkezésünkkor az első hajóra már nem is fértünk fel, persze ez csak akkor derült ki miután a viteldíjat kifizettük. A hajót üzemeltető fiatalember közölte velünk, hogy 1 óra múlva jön értünk vagy ő, vagy valaki más. Itt a kommunikáció megrekedt és nem is tudtuk tisztázni, hogy a jegyünk jó e egyáltalán másik hajóra. Bíztunk a spanyolok jóindulatában és láblógatással töltöttük azt az 1 órát, amíg jött a  másik hajó. Volt időnk azon gondolkodni, hogy ha nem jár erre senki, nem lesz más választásunk, mint ugyan ezt a túrát megcsinálni felfelé, dupla ennyi idő alatt. Természetesen a hajó 1 óra múlva megérkezett, és fel is fértünk rá. Az út Los Gigantes-be csodálatos volt, a part menti óriás sziklák közelében ment el a kis hajó.
Ez a nap egy életre szóló élményt nyújtott nekünk! Javasoljuk másoknak is ezt a túrát."

vissza a lap tetejére

Punta de Teno - az északnyugati pont

Hogy az ókori felfedezők - állítólag - a Kanári-szigeteket hitték az Atlantisznak, annak a Punta de Tenóhoz hasonló helyek lehettek az okai. Olyan a hely, mintha álomképekből lenne összerakva. A hullámok nagy robajjal csapódnak neki a fekete, vulkanikus tengerpartnak, magányos hegyek emelkednek a háttérben, akár az óriások, a bokrokban pedig az osonó gyíkok állandó surrogása hallatszik.

Gyönyörű hely a sziget legészaknyugatibb részén és ez nem is titok többé. A vidék vad szépségét még az a néhány tucatnyi turista sem csúfítja el, akik a szájbarágós figyelmeztető táblák ellenére bemerészkedtek a meredek sziklafalba vésett út-alagút kombókon át. A túra csak száraz időben javasolt, a táblák nem viccelnek, a földcsuszamlások, sziklaomlások itt elég gyakoriak.

Los Gigantes és Puerto de Santiago - az óriások sziklái

Két város, egy szív (5600 lakos). Nehéz, ha nem lehetetlen megmondani, hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik tengerparti kisváros, de nem is nagyon számít lévén mindkettő felkapott üdülőhely. Amit mindenképpen látnunk kell itt, az az Acantilados de los Gigantes (Óriások Sziklái), a tiszteletet parancsoló sziklafal, mely 600 méter magasan emelkedik ki az óceánból a város északi partján. E sziklák tenger alatti része a tengeri élet paradicsoma, s így a sziget legszebb, búvárkodásra alkalmas területe. A legszebb kilátás a sziklákra természetesen a vízről nyílik, nincs is hiány a rövid tengeri kirándulásokat szervező vállalkozásokból.

vissza a lap tetejére

La Laguna - az egyetemi város

Ez a fiatalos, élettel teli település (128.000 lakos) egészen 1723-ig a sziget fővárosa volt, de még most is igen fontos pontja Tenerifének, köszönhető ez leginkább az egyetemének. Puerto de la Cruzból és Santa Cruzból is egynapos kirándulással ellátogathatunk ide, és tegyük is meg, mert érdemes megtekinteni jól megőrzött építészeti emlékeit és az éjszakai életet is itt jelentős.

A 15. századra teljesen kiépült a régi városrész, melyet ma is ugyanabban a formában láthatunk viszont, ekkorra La Laguna a kereskedők, a katonák, a hivatalnokok, és a jámbor, istenfélő emberek pezsgő életű városa lett. Rengeteg templom és kolostor őrzi emlékeit ebből a korból. 1701-ben megalapították az egyetemet, mely nagyban hozzájárult a városlakók életkorának csökkenéséhez.
Alkalmunk nyílik megcsodálni a tipikus kanári-szigeteki városi építészet szépségét - a világos színű homlokzatokat nagy, súlyos, dupja faajtók és csinos erkélyek díszítik, a házak sarka pedig szürke kővel van kirakva.

 

A széles, elegáns, fazsalus ablakok árnyékos, nyitott belső udvarokat rejtenek, melyeket az első emeleten körben karcsú faoszlopokon nyugvó veranda vehet körül. Amikor csak nyitott ajtót látunk, pillantsunk be: ha szerencsések vagyunk a belső szentély is nyitva lesz.

Tenerife Történeti Múzeumában (Museo de la Historia de Tenerife, Casa Lercado, La Laguna, Calle San Agustin 22. vasárnap nincs belépő! kedd-vasárnapig nyitva) érdekes dokumentumokat, térképeket, kézművesalkotásokat és leírásokat találunk, de magát az igen jó ízléssel és rendkívül hatásosan helyreállított, 15. századi épületet is érdemes megnéznünk. Figyeljük meg a reneszánsz kori tervek szerint téglából készült részt a múzeum bejáratánál, a kőudvar mindkét oldalán. A Calle San Agustint és a környező utcákat szép házak szegélyezik. Pillantsunk be a 16-os szám alatt a Casa del Montańésbe (képen lent), vagy a 28-as szám alatt lévő Casa Salazar csendes, nyitott, belső udvarába: ez az épület ad otthont ma La Laguna püspökének.

A tiszteletet parancsoló Casa de los Capitanes, a városháza (ayuntamiento) mellett emelkedik a Calle Carrerán. Más, hasonlóan szép kúriákat fedezhetünk fel séta közben a környéken, tartsuk jól nyitva a szemünket!

La Laguna jelentős mértékben járult hozzá az egyházi építészethez is. A Szeplőtelen Miasszonyunk-templom (Iglesia de Nuestra Seńora de la Concepción) volt a sziget első temploma - 1502-ben építették -, és azóta sok változáson ment keresztül. Még ma is megkülönböztethetjük a gótikus és a platereszk stílus vonásait, a szépen megmunkált mudéjar famennyezet pedig csodálatos látvány. Innen kelet felé, néhány perces sétával eljuthatunk az 1913-ban átépített katedrálishoz (Plaza Catedral), melyet lenti képünkön láthatnak. Belül a kápolnában szép oltárfal, továbbá gyönyörű festmények láthatóak, amelyek az egyik 18. sz.-i művész, Cristóbal Hernandez de Quintana keze munkáját dícsérik.

A Szent Domonkos-templom (Iglesia de Santo Domingo) eredetileg remetelak volt, a 17. sz.-ban lett belőle templom. Itt is találunk néhány szép De Quintana-alkotást.
A régi negyed északi peremén áll a helyiek általEl Cristónak hívott Szent Ferenc-kápolna (Santuário San Francisco). Bent megcsodálhatjuk Krisztus feketére festett faszobrát. Külön elvárás, hogy igyekezzünk tisztelettudóan viselkedni, ugyanis ide imádkozó helyiek járnak, nem bámészkodó turisták.
A kolostorok közül legérdekesebbek a Szent Klára-kolostor (Convento de Santa Clara) melynek megtekinthető gyönyörű, 16. sz.-i  kápolnája és a Szent Katalin-kolostor (Convento de Santa Catalina), melyben a kiszabott, szigorú rend a mai napig érvényben van.

Forduljunk vissza a világi dolgok felé és nézzük mit tartogat még La Laguna az idelátogató turisták számára. Ha szeretünk gombokat nyomogatni, illetve gömböket és más dolgokat figyelni amint körülöttünk forognak, összeütköznek, és ráadásul még szeretünk is elmerengeni a természet erőinek hatalmasságán, különösségén, akkor itt a nekünk való hely, a Tudomány és a Világűr Múzeuma (Museo de la Ciencia y el Cosmos, Calle Via Láctea. kedd-vasárnap). A Plaza Adelantadótól 1.5 km-re délre van egy planetáriuma is, így aztán egész napos program is kerekedhet a csillagászatból, persze csak ha szeretnénk. Gyermekes családoknak kiváló időtöltés.

Ünnepek és események La Lagunában. A legfontosabb ünnep itt a Szent Benedek apát zarándoklata (Romería de san Benito Abad) július első vasárnapján, és Krisztus ünnepe (Fiesta del Santísimo Cristo) szeptember 7-től 15-ig. A karnevált (február-március) és a Corpus Christi napját (június) szintén nagy szenvedéllyel ünneplik meg a helyiek.

Az éjszakai élet hangulatát a diákok alapozzák meg, igen sok bár működik az egyetemhez közel, leginkább attól északkeletre. Téglalap alakban helyezkednek el, erről kaphatta a körzet az El Cuadrilátero nevet. Központjában a Plaza Zurita helyezkedik el, ahol kizárólag gyalogos forgalom van, két párhuzamos oldalán pedig bárok és pubok sorakoznak.

vissza a lap tetejére

San Andrés és környéke

San Andrés szűk, árnyas utcáival Santa Cruztól 6 km-re északkeletre fekszik. A falu nevezetessége a ma már máladozó kerek torony, ami valaha a várost védte, valamint a sok igen jó, tengeri ételeket készítő étterem. A Marisquería Ramon (Calle El Dique 23.) nyüzsgő, tiszta, népszerű hely délnyugatra a toronytól. Ebédidőben zsúfolásig megtelik, ám a sürgő-forgó pincérek urai maradnak a helyzetnek. Válasszuk ki a halunkat az üvegajtós hűtőszekrényből és fogyasszunk mellé egy óriási adag, házi készítésű salátát.

A világon senkit sem zavar, hogy a közvetlenül a falu alatt húzódó Playa de las Teresitas aranyszínű homokját a Szaharából hozták ide. Ez rendkívül kellemes tengerpart, ahol csaknem kizárólag spanyolok napoznak és fürdőznek. Lehet parkolni is (bár elég korlátozott számban) és ez az a rész, ahol a gyermekek is teljes biztonságban úszkálhatnak.

vissza a lap tetejére

Taganana és az Agana-hegység

Látványos kirándulást tehetünk Barranco de las Huertasba az Anaga vidékén (ez a sziget geológiailag legrégebbi része), majd pedig a másik oldalon leereszkedhetünk Taganana kicsiny falvába. Tagananában nincs sok látnivaló, de a falu csak néhány km-re van a tengerparttól és Roque de las Bodegastól, ahol sok kis étterem és ivópult várja a turistákat. A helyi széllovasok, szörfösök, boogie boarderek kedvelik a tengerpartját, és a másfél km-re lévő Almáciga sziklás strandját is.

Ha autóval járunk ezen a vidéken, tartsunk a hegynek fel, behatolva az Anaga-hegységbe. Kereszteződéseknél tartsunk nyugatnak (La Laguna) és így rendkívüli kirándulásokban lesz részünk. Utunk a hegyháton vezet, északra és délre az óceánra nyílik kilátásunk, tiszta időben pedig elénk tárul a két szomszédos sziget Gran Canária és El Hierro látványa. Álljunk félre az út mentén található számtalan kilátó (mirador) egyikénél és gyönyörködjünk a panorámában.

Taganana különös ünnepnek a helyszíne márciusban vagy áprilisban (a dátum változik), amikor is a falu lakói - mintegy kollektív megtisztulásként bűneiktől és rossz lelkiismeretüktől - elégetik iskarióti Júdás egész alakos szobrát.

vissza a lap tetejére

Bajamar és Punta del Hidalgo

Tagananából La Laguna felé tartva kis kitérőt tehetünk a tengerpart e szakaszára. Amikor a hegyi útnak vége szakad és beletorkollik a síkságba, forduljunk nyugatnak Tegueste felé. Az útkereszteződés után 10 km-rel (Tejinán keresztül) elérjük Bajamar helyi tengerparti üdülőhelyét. Az egyetlen tényleges úszási lehetőség itt a nagy, ember alkotta, sziklás medence, amelyet teletöltenek az Atlanti-óceán vizével. A medence igen népszerű a kanári-szigetekiek és a spanyolok körében. Igen kedvező árfekvésű üdülőhely, ami önmagában is vonzó. 3 km-re északkeletre fekszik Punta del Hidalgo, Bajamar nyúlványa. A helyiek a Playa de los Troches part felé futó hullámai között próbálnak szerencsét a boogie boardon.

vissza a lap tetejére

Tacoronte és El Sauzal

Tacorante városa mint a sziget egyik legfontosabb bortermelő vidéke a szeptember 15-ét követő első vasárnap tartja meg Cristo de los Dolores ünnepét, szüreti-betakarítási ünnepi rendezvényekkel. Ilyenkor jó alkalom kínálkozik egy kis borkóstolásra is.
A modern városközponton kívül, az egyik domboldalon áll a Szent Katalin-templom (Iglesia de Santa Catalina), a fehérre meszelt, kanári-szigeteki gyarmati stílusban épült templom. Láthatunk még a környéken néhány hagyományos stílusú, régi házat is, egyébként nem sok látnivalót kínál a helység.
Közvetlenül az autópálya El Sauzal-i lehajtójánál áll a Baranda Bormúzeum (Casa del Vino La Baranda, ingyenes!), amely egy hagyományos stílusban épült, helyreállított kanári-szigeteki udvarházban kapott helyet, és a bort, illetve a bor előállítását mutatja be. Varázslatosan szép a környék, tiszta napokon csodálatos kilátás nyílik az El Teidére.

vissza alap tetejére


Santa Cruz de Tenerife - a főváros

Ez a nyüzsgő kikötőváros (188 000 lakos) egyike a legforgalmasabbaknak Spanyolországban. Ha túl sokat nem várunk a várostól, akkor nagy meglepetés ér bennünket: Santa Cruz barátságos és vidám, emberközeli, parkos, olyan jellemzően trópusi hangulata van. Ha napos utcáin kószálunk, pompás, árnyékos tereken hűsölhetünk, világos színűre festett régi és új házakat csodálhatunk és természetesen kitűnő bevásárlási lehetőségek közül választhatunk.

A parkolás a komoly kihívás, de ha azt megoldjuk, kellemes napot tölthetünk a fővárosban. Ha pedig délután 2 körül éktelen, soha be nem fejeződő dudaszót hallunk, akkor azonnal jusson eszünkbe ez a figyelmeztetés: autóval ne menjünk le a parti útra! Mi azt hittük esküvői menet, aztán gyorsan tiszta lett a kép, miután mindkét oldalunkon haladó sofőr szinte parancsszóra rádőlt a dudájára a dugóban!
A látnivalók száma talán nem kápráztat el bennünket, annál inkább lenyűgöz a hely hangulata és bája. Ha van időnk ezen a környéken, akkor - akár a helyi buszközlekedést igénybe véve - fedezzük fel a sziget észak-keleti részét, mert itt valóban igazi canario területet szemlélhetünk, ahol alig van turista.
Santa Cruz látnivalóinak legnagyobb része sétányi távolságra esik a Plaza Espańa-tól (képen lenn), jóllehet a város nincs zsúfolásig látnivalókkal, sőt, de azért akad néhány gyönyörű épület és érdekes kiállítás, amit beiktathatunk 2 kancsó sangria elfogyasztása közé.

A Természettudományi Múzeum (Museo de la Naturaleza y El Hombre, Calle Fuente Morales, kedd-vasárnap) multimédiás, többtermes, sokemeletes épület. A kiállítások a sziget növény- és állatvilágával, valamint Tenerife ősi kultúrájával foglalkoznak. Számos érdekes guanch (őslakók) múmiát és koponyát, néhány kezdetleges, ember készítette tárgyat láthatunk, ráadásul egy jól elrendezett természettudományos részleg is működik itt. Az egykori kórházban létesített múzeum mozgáskorlátozottak számára is jól megközelíthető.
A Plaza Príncipe de Asturias mellett lévő Szépművészeti Múzeumban (Museo de Bellas Artes, Calle José Murphy, hétfő-péntek, ingyenes!) kanári-szigeteki, spanyol (pl. Ribera, Sorolla) és flamand művészek (pl. Brueghel) festményeit tekinthetjük meg, valamint szobrokat, fegyvergyűjteményt és régi érméket.
A háború iránt érdeklődőknek javasoljuk felkeresésre az Almeyda Hadtörténeti Múzeumot (Museo Militar de Almeyda, Calle San Isidro 1., ingyenes!), ahol is a leghíresebb kiállított tárgy az El Tigre, vagyis az az ágyú, amely állítólag leszakította Nelson admirális karját, amikor 1797-ben megtámadta Santa Cruzt. A kiállítások nagyrészt a város sikeres védelmét és a támadó csapatok elfogását mutatják be.

Santa Cruz forgalmas kikötőváros, ahol kényelmesen kószálva kellemesen eltölthetjük a napot. Kezdjük a barangolást a Plaza Espańa tengerre néző oldalától. A tér közepén az 1936-39 közötti polgárháború áldozatainak emlékére állított, meglehetősen vitatott emlékmű áll. Innen haladjunk a város belseje felé a Plaza Candelaria mentén, majd végig a gyalogos bevásárlóutcán, a Calle Castillón. Jobbra fordulva a Calle José Murphyn, néhány háztömb után elérkezünk a Szent Ferenc-templom (Iglesia de San Francisco) 17-18. században emelt, barokk épületéhez. A Calle Castillón délnyugatra 3 háztömbnyire találjuk a 19. századi Guimerá Színházat (Teatro Guimerá, képen lenn). Az épület szerény homlokzata különösen fényűző belső teret rejt, amely a madridi Királyi Színházra (Teatro Real) emlékeztet félkör alakú páholyaival és a rengeteg aranyozással.

Közelében működik a Fényképészeti Galéria (Centro de Fotográfia, Plaza Isla de la Madera, ingyenes!), igen színvonalas kiállítások, élvonalbeli digitális és video art bemutatók gyakori színhelye. Ha véletlenül a FotoNoviembre eseménysorozat idején, novemberben járunk arra, feltétlen keressük fel!
A Plaza Iglesia az építészeti rehabilitáció jeleit mutatja néhány élénk, világos színűre festett házzal, amelyek bájt kölcsönöznek ennek az egyébként silány városrésznek. Itt látható a város legrégebbi temploma, a Szeplőtelen Miasszonyunk-templom (Iglesia de Nuestra Seńora de la Concepción, Plaza Iglesia) szép harangtornya. A templom zsindelytetős és a mennyezet részben a hagyományos mudéjar (iszlám stílusú építészet) vonásait viseli magán. A jelenleg láthatótemplom a 17-18. században épült, ám az eredeti épületet 1498-ban, rögtön a sziget meghódítása után emelték. Az ezüsttől csillogó oltár közepén a Hódítás Szent Keresztje (Santa Cruz de la Conquista) áll, amelyről a város a nevét kapta. A legenda szerint a spanyol parancsnok, Alonso Fernandez de Lugo a táborában állíttatta fel, hálából a guanchok fölött aratott győzelméért 1494-ben.
A tengerparton 5-10 perces sétát megtéve eljutunk a 17. századi Szent János-várhoz (Castillo de San Juan). Ennek a valaha védelmi szerepet betöltött erődnek az árnyékában az afrikai rabszolgák élénk kereskedelme folyt. A téglalap alakú, zömök bazaltépület manapság eltörpül az előadó-művészeteknek otthont adó pompás, magasba törő Auditorio de Tenerife (képen lenn) mellett. A kitűnő akusztikájú koncerttermet a nemzetközi hírnévnek örvendő spanyol építész, Santiago Calatrava tervezte. Leginkább opera-, tánc- és klasszikus zenei előadások helyszíne.

Közvetlenül ezek mögött húzódik a César Manrique Tengeri Park (Parque Marítimo César Manrique, Avenida Constitución), ahol megmártózhatunk a csodálatosan megtervezett medencék egyikében, de megtehetjük azt is, hogy csak ledőlünk egy napozóágyra (2 Euro) és frissítőt szürcsölgetve magunkba szívhatjuk az elénk táruló csodálatos látványt. Minden korosztálynak, de leginkább a gyermekekkel érkezőknek ajánljuk! Érdemes utánanéni César Manrique életének, a lanzarote-i művészre leginkább a Kanári-szigetek Gaudi-ja jelzőt tudnánk ráhúzni. 

Ünnepek és események Santa Cruz de Tenerifén. A legnagyobb természetesen a santa cruz-i karnevál, amely egy igazi, hamisítatlan, kanári-szigeteki fiesta. Február elején kezdődik és 3 hétig tart, gyakorlatilag 24 órás elfoglaltság. Ezidőtájt szállást találni a szigeten szinte lehetetlen, persze ha csak nincs foglalásunk. A város alapításának ünnepe (Día de la Cruz) május 3-án van, ám a karneválhoz képest ez szerény esemény. A legjelentősebb komolyzenei rendezvény a januárban és februárban Santa Cruz de Tenerifében és Las Palmas de Gran Canáriában (Gran Canária) tartott Kanári-szigeteki Zenei Fesztivál (Festival de Música de Canarias). A fotóművészet széles skáláját felölelő FotoNoviembrét november és december eleje között rendezik meg a fővárosban.

Az éjszakai élet az Avenida Anaga északi végén hajnali 2-kor ér véget. Keressük az Arco Pub-ot, majd utána folytassuk a bulit a Fool Company-ban, minkét helyen élő zenét hallhatunk és koktélokat ihatunk.

Santa Cruz ad otthont a jelenleg a spanyol élvonalban (La Liga) játszó CD Tenerifének. Mérkőzéseikre a stadion jegypénztárában tudunk jegyet vásárolni.

vissza alap tetejére

La Orotava - Tenerife Trinidadja

Ez a gyarmati stílusú város (39.000 lakos) eleve olyan, mintha képeslapra szánták volna. Az utcákat macskakő borítja, a terek tele vannak virággal, és több itt a szemet gyönyörködtető faerkély, mint a sziget többi részén együttvéve. La Orotva talán a legszebb városa Tenerifének, olyan, mint Kubának Trinidad és az összes szigetet figyelembe véve is megállja a helyét, igazi, hamisítatlan kanári-szigeteki helység. A "la villát" (a falut - így emlegetik a helyiek a várost) körülvevő völgy a guanch idők óta a sziget egyik legvirágzóbb területe. A jómódú spanyolok már a 16.századtól templomokat és nemesi udvarházakat építtettek ide. A völgy, az elég magas évi csapadékszint miatt a banán, a burgonya és a szőlő egyik fő termőhelye, de kézimunkájáról és hímzéséről is híres.

La Orotva sokkal inkább megőrizte a múlt szépségeit, mint bármely másik város a szigeten. A gyarmati korból származó faerkélyes, udvarházak, a régi kőtemplomok ma is büszkén állnak és természetesen szépen gondozott kertek veszik körül őket. A városközpontot könnyen bejárhatjuk gyalog, bár ez a tartalmas túra legalább fél napot vesz igénybe. A Plaza Constitucíon, ez a nagy, árnyékos tér megfelelő kiindulópont lehet a városnézéshez. A tér északkeleti oldalán magasodik a Szent Ágoston-templom (Iglesia de San Agustín) egyszerű, szép, famennyezetes épülete.
Mellette áll a méltóságteljes Liceo de Taoro (1928), egy nagy, rózsaszín épület. A kúriát angol stílusú kert választja el az utcától, és bár az épület igen távolságtartónak tűnik, nyugodtan térjünk be és igyunk egy italt a kávézójában. A Liceo amúgy egy kulturális magántársaság (irodalmi kör, klub), de kb. 1,5 euró-ért egy napra a tagjai lehetünk. Ugyancsak a téren találjuk a 19. századi Jardínes del Marquesado de la Quinta Rojá-t (képen), a domboldalon lekúszó, szép, rendezett virágoskertek sorát. Érdemes megnézni, de szükséges megfelelő állóképesség a megmászásához. Ha különösen érdekelnek minket a növények, akkor látogassuk meg a Calle León túloldalán található, csodálatosan illatos Hijuela del Botánicó-t. Ezt a kis kertet Puerto de la Cruz-i nagyobb botanikus kert egyik telepeként létesítették. Kb. 3000 növényfajtát gyűjtöttek itt össze és madarak meg pillangók is szép számmal akadnak.

 

Ugyancsak a Calle Leónon található a Kerámiamúzeum (Museo de Cerámica, Calle León 3.), ahol Spanyolország legnagyobb agyagedény-gyűjteményét tekinthetjük meg. A jól elrendezett és felszerelt múzeum részletes ismertetőket nyújt különböző nyelveken.
Lefelé haladva a Calle Tomás Zerolón az Iberoamerikai Kézműves Múzeum (Museo de Artesania Iberoamericana, Calle Tomás Zerolo 34.) elé érünk, amely az egykori Szent Domonkos-kolostorban (Convento de Santo Domingo) kapott helyet. A Kanári-szigetek és Amerika közötti kulturális kapcsolatokat bemutató múzeumban hangszereket, kerámiákat és más érdekességeket állítanak ki. A múzeum mellett magasodó Szent Domonkos-templom (Iglesia de Santa Domingo) gyönyörű faragott ajtaját és gazdag, pompás mudéjar mennyezetét csodálhatjuk meg.
Forduljunk vissza a városközpont felé, mert érdemes megtekintenünk a Szeplőtelen Miasszonyunk-templomot (Iglesia de la Concepción). Ez az épület a barokk építészet legszebb példája az egész szigetvilágban. Kövessük a Calle Colegiót (mely a Calle San Francisco folytatása) felfelé a templom mögött. Ez az utca ad otthont a 12 kanári-szigeteki Doce Casa, azaz történelmi kúria közül néhánynak, ami La Orotava egyik legfontosabb jellegzetessége. A Calle Colegio 5-7.alatt a 17. századi Casa Lercarco található, amely jelenleg lakberendezési bolt és kávézó.
Lejjebb, a San Francisco 3. alatt áll a Casa de los Balcones, amely 1692-ben épült, és belső illetve külső erkélyeit díszes faragás ékesíti. A villa neve is erkélyeiről tanuskodik. Az utca túlsó oldalán emelkedik a hasonló stílusú, de kevésbé szép és jellegzetes Casa del Turista vagy Casa de la Familia molina. Rendes nyitvatartási időben ezek a házak látogathatóak, ráadásul szinte mindegyikben vásárolhatunk helyi kézművestermékeket. Van még errefelé egy régi, történelmi gofiomalom, amit a turisták kedvéért el is indítanak. Érdemes megkóstolnunk a gofiót is, ezt az egyszerű ízletes kanári kaját, amely pirított búza/árpa/kukorica és víz keverékéből sütött lepényféleség, de fincsi.

Az ünnepek és események La Orotavában rovatunk elejére kívánkozik a Corpus Christi, azaz az Úrnapja ünnepség. Minden júniusban óriási virágszőnyegeket készítenek, amelyekhez többtonnányi vulkáni hamut, virágszirmokat, ágakat, leveleket és más szigorúan természetes anyagokat használnak fel. Ezekkel a gyönyörű alkotásokkal aztán szépen leterítik az utcákat és a tereket. Itthoni szemmel nézve leginkább a debreceni virágkarneválhoz hasonlíthatnánk, de nem tesszük.

vissza alap tetejére

Puerto de la Cruz - az északi rész közepe

A turizmust illetően kétségkívül Puerto de la Cruz (30.000 lakos) az északi oldal legfontosabb városa, ennek ellenére mégis sikerült megőriznie kisvárosi jellegét. Az eredmény egy csinos, tengerparti város, amelyben ugyanakkor komoly munka is folyik. A helyi lakosság jellemzően a központi téren gyűlik össze egy kis beszélgetésre. Sokkal nyugodtabb, csendesebb, mint a déli üdülőhelyek, ettől függetlenül igen sok turisztikai lehetőséget kínál az ide látogatóknak. Ráadásul az éjszakai élet kínálatában is könnyen megtalálja mindenki az ínyére valót.

A 20. század elején nyilvánították csak önálló várossá Puerto de la Cruzt, addig csupán a tehetősebb La Orotava kikötőjeként működött. Banánt, bort, cukrot és kocsinellát (festéktermelő rovar) szállítottak ide a kereskedelmi kikötőkből, eközben pedig az 1700-as években igen erős polgárság fejlődött itt ki. Az 1800-as években angolok érkeztek ide, először csak kereskedőkként, aztán visszajöttek napimádó turistákként. Ez annyit jelentett, hogy a városból látványosság lett, és ezzel gyakorlatilag elkezdődött egy új fejezet a város életében. A turizmusé. Napjait, jellegét ma is ez határozza meg.

Puerto de la Cruz központja a forgalmas tér, a Plaza Charco. A történelmi épületek a tér körül sorakoznak, míg a keleti, hosszú tengerparti sétány jellegzetességét a fő turisztikai fejlesztések (sokemeletes szállodák és a Costa Martiánez sós vizű uszodakomplexum) szabják meg. A Plaza Charótól nyugatra sétálóutcák labirintusát találjuk, ám minél nyugatabbra haladunk, annál elhanyagoltabbá válik a város. A Playa Jardín, ami a város nyugati szélén húzódik, kb. 25 perces séta a központtól.

A Plaza Europat csak 1992-ben építették, modern, de jól illeszkedik a környező történelmi városképbe, ráadásul kiváló kiindulópont a városnézéshez, így hát mi is innen kezdjük. Itt működik a turistairoda és a városháza (ayuntamiento), amely 1973-ig banáncsomagoló gyár volt. Induljunk lefelé a Calle Lonjason, így a sarkon megpillanthatjuk a Casa Mirandát, ezt a 18. századi kanári-szigeteki építészet egyik szép példáját, ami jelenleg étteremként működik. Ez a háromemeletes kúria 1730-ban épült és egy egykori venezuelai elnöknek, Francisco de Mirandának a családi otthona volt. Lejjebb áll a régi Vámház (Casa de la Aduana), amely 1620-ban épült. Most itt található jó néhány, a város legjobb műtárgyakat árusító boltjai közül. Rövid séta után a Régészeti Múzeumhoz (Museo Arqueológico, Calle Lomo 9.) érünk, ahol kerámia- és térképgyűjteményt, valamint guanch tárgyakat tekinthetünk meg.
Délkeletre előre a Plaza Charóra érünk. A tér onnan kapta a nevét (tócsa), hogy viharok alkalmával a hullámok átcsaptak a kikötő falain és beáramlottak a városba, vízzel töltve fel a teret. Néhány évvel ezelőtt feljebb emelték a szintjét, így ma már simán lehet akár esőben is a városi élet központja, ahol éjjel-nappal nagy a sürgés-forgás. A tér mellett áll a Szent Ferenc-templom (Iglesia de San Francisco), amelyet a kicsiny Keresztelő Szent János-kápolnához (Ermita de San Juan), a város legrégibb,1599-ben készült épületéhez építettek hozzá. Három tömbbel arrébb magasodik a Franciaországi Fájdalmas Szűz temploma (Iglesia de Nuestra Seńora de la Peńa de Francia) 17. századi, háromhajós épülete, amelynek fa mudéjar mennyezete van. Benne láthatjuk a város egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szentjének az ábrázolását.
Sok kanári-szigeteki kúriát találunk a város központjában, ám igen lepusztult állapotban. A 18. század közepén épült és már jobb napokat is látott Iriarte háza (Casa Iriarte, Calle San Juan) valaha a nagy gondolkodó Tomás de Iriarte otthona és egyúttal titkos politikai összejövetelek helyszíne is volt. A Torreon de Ventoso (Calle Valois) egyike a jobb állapotban megőrzött történelmi épületeknek. A torony egykoron az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorának része volt és órája a kikötőre nézett.
A város központján kívül ugyancsak akad néhány említésre méltó hely, például a Szent Fülöp-vár (Castillo de San Felipe, nyitva csak különleges ünnepek alkalmával) a Playa Jardín mellett, valamint a Mirador de la Paz, egy kilátó a város fölött. A térről remek kilátás nyílik, amely állítólag Agatha Christie-t A titokzatos Mr. Quin című regényének a megírására ihlette.
Ne hagyjuk ki a botanikus kertet (Jardín Botánico, Calle Retama 2.) a városból kifelé vezető út mentén. A kertet 1788-ban alapították és az egész földgolyóról származó növények ezreit láthatjuk itt. Ugyanazon az úton, csak 1 km-rel arrébb a Sitio Litre Garden (Carratera del Botánico) büszkélkedik pompás orchideagyűjteményével, valamint a város legöregebb sárkányfájával. A másik trópusi oázis a városközponttól délre, a Parque Taoro szívében fekvő Risco Belle Aquatic Gardens.
Külön szót kell ejteni Tenerife egyik fő látványosságáról, a Papagájparkról (Loro Parque, Calle Avenida Loro Parque). Ezt a madárgyűjteményt (a világ legnagyobbika), mely 340 fajta papagáj és más egzotikus állat több, mint 3000 példányával várja a látogatót, a helyiek szerint kötelező megnézni. Hacsak nem utasítjuk el zsigerből az állatok fogva tartását, valóban tartalmas és remek szórakozás. Ne múlasszuk el megnézni a delfin- és a papagájshow-t, az akváriumot 15.000 víziállatával, illetve a világ legnagyobb pingvináriumát. Ugorjunk fel egy ingyenes vonatra, amely minden 20 percben indul az Avenida Venezueláról.

vissza a lap tetejére

Banán - mint gazdasági tényező

Ha kicsit körülnézünk a Valle de la Orotavában (Orotava-völgy) láthatjuk mennyire fontos errefelé a banán. Minden talpalatnyi területet banánültetvénynek hasznosítanak a helyiek, nem véletlenül ez a 2. gazdasági húzóágazat a turizmus után. Közelről is megfigyelhetünk néhány ültetvényt, tanulhatunk sok újat a banán termesztéséről, kereskedelméről és fogyasztásáról. Keressük fel a Bananera El Guanchét (Carretera del Botánico, a La Orotavába vezető úton elindulunk kifelé a városból, kb. 2 km-re lesz), nincs gond akkor sem, ha nincs autónk, ide is indul félóránként ingyenes busz az Avenida Venezueláról.

A Kanári-szigeteken évszázadok óta termesztenek banánt, bár csak az 1870-es években vált azzá a terménnyé, amelyet készpénz ellenében exportálni lehetett. Ma továbbra is a szigetek egyetlen és legfontosabb terménye, és termesztése a turizmus után a legjelentősebb keményvaluta-termelő ágazat.
A banán gyorsan és kedvező körülmények között növekszik a trópusi és a szubtrópusi környezetben. Tele van A - és C-vitaminnal, káliummal és szénhidráttal. Az emberek ősi időktől fogva lelkesednek érte - Nagy Sándor indiai hódításai során, Kr.e. 300-ban találkozott vele.
A banán rendkívül nagy termetű haszonnövény. Elültetése után 15 hónap is eltelhet, amíg a gyümölcse megjelenik. Föld alatti tövéből szárba szökken egy hamis törzs (gyökértörzs, vagy rizóma), mely nedvdús és hajlékony (akár a feltekert újságpapír) , és 6 m-esre is megnőhet. A hamis törzsből kinő egy lándzsa alakú, mályvaszínű virág, amelyből egykötegnyi, akár 150 gyümölcs fejlődik. Ez 10-20 "ujjas" (gyümölcsök száma) "kezekre" bomlik. Mindegyik növény csak egykötegnyi gyümölcsöt terem, majd pedig a hamis törzset el kell távolítani, hogy legyen helye az újnak, amely ugyanabból a föld alatti gyökértörzsből sarjad ki, átvéve a régi helyét.
A kanári-szigeteki banánültetvények nagy része letakarva látható. Erre azért van szükség, hogy az itt annyira jellemző vulkanikus talaj kis, éles szemcséi ne sértsék fel a banán külsejét, míg le nem szedik azokat.

Ünnepekből és eseményekből Puerto de la Cruz bővelkedik az év folyamán, remek fiestákban vehetünk részt itt. Kezdődik mindjárt februárban a karnevállal, melynek itt legalább annyira forró a hangulata, mint a fővárosban. Május 3-án a kereszteket és a kápolnákat virággal ékesítik, ekkor ünneplik a város alapítását és a Kereszt felmagasztalását. Szent Iván napjának előestéjén, június 23-án a nyári napforduló kereszténység előtti ünnepét megidéző máglyák világítják meg az eget és az ünneplők a guanch időket felelevenítve kecskéket vezetnek a vízbe a Playa Jardínnál. A város kiemelkedő ünnepeire azonban csak júliusban kerül sor egész programsorozatokkal, koncertekkel, parádékkal és nagy, nyilvános vacsorákkal. A gyermekek és a soha fel nem növő felnőttek számára biztosan a november 29-i Cserépedények ünnepe - képen fenn - (Fiesta de Los Cacharros) a legkülönlegesebb, amikor is a kicsik keresztül-kasul szaladgálnak az utcákon és madzagon régi edényeket, lábasokat, kannákat, autóalkatrészeket, konzervdobozokat húznak maguk után - igazából bármit, a lényeg, hogy hangos legyen.

Szórakozóhelyek, bárok a város központjában (Plaza Charo és környéke), vagy az Avenida Generalísimo mentén találhatóak.

vissza a lap tetejére

Icod de Los Vinos - az ezeréves sárkányfa és a tenerifei bor városa

A drago, vagyis a sárkányfa a város (21.000 lakos) legfelkapottabb látványossága. Valóban érdemes megnézni és tájékozódni róla, azonban van itt még látnivaló ezen kívül is. Az árnyékos főtér, a Plaza San Marcos szép, kellemes, fákkal beültetett hely, ahol jó megpihenni, miközben gyönyörködhetünk a fehér falú templomban. A város hegyre felfutó utcák érdekes labirintusa, olyan Balatonalmádi-féle, csak itt csendes tereket találhatunk a semmiből és boltokat, pincéket, ahol megvehetjük a helyi borokat is.

A legreklámozottabb látvány és a város büszkesége a világon a legnagyobb és legöregebb, kb. ezer éves drago. Természetesen erre külön parkot (Drago Park) hoztak létre, így némi belépő (4 euro) ellenében közelről is megtekinthetjük ezt a tekintélyt parancsoló famonstrumot. Hozzátennénk, hogy az egész szigeten rengeteg drago látható és ha nem tartjuk fontosnak pont az ezerévest látni, akkor ne költsünk a belépőre, mert felesleges. Viszont nézzük csak, mit tudunk erről a növényről:
A Kanári-szigeteket járva néhány egészen különös fafajjal is találkozunk, ezek egyike a drago (Dracaena draco), vagyis sárkányfa. Akár 18 méter magasra is megnőhet és évszázadokig él. Miután sikeresen átvészelte a jégkorszakot, megváltoztatta külsejét, ma már nyomokban sem hasonlít történelem előtti önmagára. Alakja gigantikus virágcsokorra emlékeztet, törzse és ágai alkotják a szárakat, amelyek ezután feljebb haladva hosszúkás, ezüstöszöld levélfürtökké bomlanak szét. Ahogy a növény (gyakorlatilag nem tekinthetőfának, jóllehet mindig úgy emlegetik) egyre nagyobbra nő, koronája is mind nehezebbé válik. Hogy megtartsa egyensúlyát a drago eredeti módszerhez folyamodik: törzsének külső részéből gyökereket ereszt, melyekből végül egy második, szélesebb törzs alakul ki.
A furcsa növényt még érdekesebbé teszi a belőle fakadó - természetszerűleg "sárkányvérnek" nevezett - vörös. gyantaszerű, hagyományosan orvosságként használt nedv.
A drago fontos szerepet játszott a Kanári-szigetek életében; a guanchok idejében e fa ősi lombjainak árnyékában gyűlt össze a nemesek tanácsa, hogy igazságot szolgáltasson vitás kérdésekben.
A drago egy kb. 80 fajt magában foglaló növénynemzetséghez (Dracaena) tartozik, amely trópusi és szubtrópusi vidékeken vészelte át a jégkorszakot. A harmadkor flórájának egyik utolsó képviselője.

Kis biológiai kitérőnk után térjünk vissza a városhoz, annak is a főteréhez. Innen, a város központjából nyíló Plaza San Marcosról a legjobb a kilátás és ráadásul még ingyenes is. A téren áll a Szent Márk-templom (Iglesia de San Marcos), melynek díszes ezüstoltára és egyházi múzeuma is van.
A város másik fő látványossága a Mariposario del Drago (Avenida Canarias), a forró hőmérsékletű melegház tele van egzotikus pillangókkal, melyek szívesen tanyáznak rajtunk, akár akarjuk, akár nem. (mariposa=pillangó)

vissza a lap tetejére

Garachico - kicsi sziget, az elátkozott város

Az élénk forgalmú központi tér körül alacsony házak sorakoznak. Garachico (5700 lakos) egyike azon kis, tengerparti városoknak, amelyek a turizmus dacára megőrizték eredeti arcukat, hangulatukat. Itt nincsenek nagy szállodák, mondjuk igazi, strandolásra alkalmas homokos tengerpart sincs, inkább csak a bátrabbaknak való természetes, vulkanikus tengeröblökben való úszkálás, snoorkizás jelenthet kikapcsolódást a sziklás tengerpart mentén.

 

A helység a partból kiemelkedő szikláról kapta a nevét (gara - guanch nyelven szigetet, a chico - spanyolul kicsit jelent). Garachico békés, nyugodt hely. Soha eszünkbe sem jutna, mekkora sorscsapások emlékét őrzik a fehérre festett házak és a szűk, macskaköves utcák, ahol igen kellemes barangolni, eltévedni. Garachico régen fontos kereskedelmi kikötő volt, de sorsüldözött lakóit egy sor katasztrófa sújtotta, így végül egy kis falucska maradt belőle. Váratlan viharok, tűzvészek, árvizek, járványok dúltak e vidéken, 1706-ban pedig egy nagy vulkánkitörés pusztította el a kikötőt: a város felét maga alá temette a láva és az egykor virágzó város korábbi önmagának csak silány utánzata, szerencsétlen árnyéka lett.

Garachico szíve és lelke a pálmafák és kávézóasztalok tarkította főtér. Este a felnőttek itt kártyáznak, a gyerekek körülöttük szaladgálnak, így a plaza azzá a hellyé válik, ahol mindent látni lehet és minden(ki) láthatóvá válik. Itt emelkedik a Szent Ferenc-templom (Iglesia de San Francisco), a korábbi Szent Ferenc-kolostor (Convento de San Francisco, 1524). Az utóbbiban a város történetét bemutató parányi múzeum is működik. A tér mellett emelkedik a fehér harangtornyáról nevezetes Szent Anna-templom (Iglesia de Santa Ana). Ha lefelé megyünk a Calle San Roquén, a volt Domonkos-rendi kolostorban (Convento de Santo Domingo) működő művészeti múzeumhoz érünk. A másik irányban szokatlan látvány tárul elénk, a Plaza Juan Gonzálezen (Plaza Pilán) látható a - képen is szereplő - Puerta de Tierra (a Föld kapuja): mindössze ennyi maradt a valaha virágzó kikötővárosból. Egykor közvetlenül a vízen állt, de a vulkánkitörés következtében ma a város központjában látható.

A vízen emelkedik a 16. században épült széles, zömök erőd, a Szent Mihály-vár (Castillo de San Miguel), mely esetenként kulturális bemutatók, kiállítások, rendezvények helyszíne.

Ünnepek és események Garachico-ban: Szent Rókus zarándoklatát (Romeria de San Roque) augusztusban tartják, ez Garachico évente megtartott, legfontosabb ünnepe. A város ilyenkor tele van a sziget minden zugából érkező zarándokokkal és természetesen turistákkal is. Szent Rókus amúgy a város védőszentje, ő mentette meg a várost a feketehaláltól, amely 1601-ben tört a lakosságra.

vissza a lap tetejére

Candelaria - a szűz

A Santa Cruztól alig 18 km-re, délre található Candelaria (16.000 lakos) forgalmas, eleven falu, amelynek egyetlen igazi nevezetessége a székesegyháza, amelyben otthont kapott az egész Kanári-szigetvilág védőszentje, Candelariai Szűz Mária.

1932-ben, egy évszázaddal Tenerife meghódítása és lakosságának keresztény hitre térítése előtt Szűz Mária szobrát, kezében gyertyatartóval (candela) partra sodorta a víz a mai Candelaria közelében. Guanch pásztorok megtalálták a szobrot és elvitték királyuknak. Amikor a spanyolok egy évszázaddal később meghódították a szigetet, a szobrot csodálatos jelenségnek tekintették és 1526-ban Pedro Fernandez de Lugo parancsnok elrendelte, hogy építsenek szentélyt a számára. A "csodára" az a logikus magyarázat, hogy a szobor vagy egy zátonyra futott hajó orrszobra volt, vagy francia vagy portugál hajósok, akik már a spanyol hódítás előtt a szigeten jártak, hozták ide. Egyébként a szobrot 1826-ban egy hatalmas vihar elsöpörte és sosem találták meg. Azt a szobrot, amely ma díszes köpenybe burkolva látható a Candelariai Szűz Mária-székesegyházban, nem sokkal ezután faragta ki Fernando Estévenez helyi művész. Augusztus 15-én, azon a napon, amikor a guanchok feltételezhetően megtalálták a szobrot, a hívek a Szűz iránti tiszteletüket körmenettel fejezik ki és giccses, a régi eseményt idéző kosztümökbe öltözött guanchok tömege imádja őt.

A díszes, 1950-es években épült Candelariai Szűz Mária-székesegyház (Basílica de Nuestra Seńora de Candelaria) a város központjának a peremén emelkedik, a sziklás tengerpartra néz, és egy tér szegélyezi, amelyen kilenc guanch harcos óriási szobra áll őrt.

vissza alap tetejére

Güímar - piramisok

A vidékies jellegű Güímarból (16.000) csak a távolban láthatjuk a fátyolszerűen kék óceánt. Bár a városközpont gondozott és kellemes barangolni az utcáin, a legtöbben a güímari lépcsős piramisokat (Pirámides de Güímar, Calle Chacona) megnézni jönnek ide. Itt jórészt rekonstruált piramisok romjait láthatjuk, és izgalmas kérdés vetődik fel bennünk: vajon a Kanári-szigeteknek lehetett-e kapcsolatuk Amerikával, mielőtt Kolombusz sikeresen átkelt volna az óceánon? Egy híres norvég tudós, Thor Heyerdahl dolgozta ki azt az elméletet, amely szerint volt. A tudós - aki 2002-ben bekövetkezett haláláig Tenerifén élt - a Güímaron felfedezett, a majákékhoz hasonló piramisokra alapozta elképzelését.

vissza alap tetejére

El Médano - a szörfösök paradicsoma

Itt az ideje, hogy felfrissítsük szörftudásunkat. Jobbik esetben. Ha sosem tudtunk, akkor ne itt próbálkozzunk. Az óceánparton állandóan fújó szeleknek köszönhetően El Médano a széllovasok világszínvonalú célpontja, a Föld minden részéről tömegeket vonz a város hosszú, sima tengerpartja.

Barranco del Infierno - a pokol szakadéka

Túra a pokol völgyébe, mely kivégzések helyszíne volt a spanyol polgárháború alatt. Öt órás kirándulás egy folyó erózióban, mely során mély szakadék mellett sétálva megismerkedhetünk a flórával, ami a folyó száradása után teljes átalakuláson ment keresztül, valamint a mozgó fákkal, melyek képesek voltak elmenekülni az emberek elől. A második részen pedig megcsodálhatjuk, milyen növények és állatok is élhettek itt 400 évvel korábban. Végül kilyukadunk egy kis több ezer éves vízeséshez, mely igazán méltó végállomása e fantasztikus sétának a Barranco de Infierno-ban.

vissza alap tetejére

Los Cristianos, Playa de las Américas és Costa Adeje

Hatalmas tubus fényvédő krémmel érkezzünk ide, mert itt bizonyosan szükségünk lesz rá. Tengerpart és napfény, tengerpart és napfény a mantrája ennek az eleven tengerparti településnek a sziget délnyugati csücskén. Nagy, sokmedencés üdülőhely mindenféle ételeket kínáló büfékkel: ekképpen az egykor álmos, halászokkal benépesült tengerpart Tenerife egyik legfontosabb gazdasági tényezőjévé, helyszínévé vált. A strandok (a homokot ide is a Szaharából szállítják, már a világos homokos strandokra) változatos vendégkörből álló tömeget vonzanak. Láthatunk itt tipegő kisgyerekeket idegeskedő szüleikkel, aztán nyugdíjas házaspárokat és szórakozni vágyó huszonévesek csoportjait.

Az éjszakai élet, amelyet mindenféle alakú és formájú villódzó neonfények tesznek izgalmassá, ugyancsak vonzó. Nem is beszélve az éttermek szédítő sokaságáról és sokféleségéről. Hol máshol is ebédelhetnénk egy településen belül hamisítatlan mexikói kantinban, térhetnénk be vacsorára egy igazi párizsi kávézóba és hajthatnánk fel néhány italt egy családias hangulatú ír bárban? Természetesen ez a sokféleség kevés lehetőséget kínál arra, hogy a spanyol kultúra a maga valójában megmutatkozzék. Találunk ugyan helyi ételeket felszolgáló éttermeket és üzleteket, ahol kanári-szigeteki kézművestermékeket is árulnak, de ha az igazi Spanyolországra vagyunk kíváncsiak, menjünk a sziget belsejébe, vagy "ugorjunk" át Los Cristianos kikötőjéből a nyugati szigetek egyikére. Itt délen a napozásé, a napbarnított bőrszíné és az aranyszínű strandoké a főszerep.

Bár három különböző tengerparti üdülőhelyről (150.000 lakos) van szó, amelyeknek megvan a saját karakterük, mégis gyakran összevonják, egy kalap alá veszik, egyetlen egységként említik őket. A legmesszebbre délen Los Cristianoson húzódik, amelynek városközpontjában a labirintusszerű utcák - bár csak kismértékben - még őrzik az egykori halászfalu hangulatát. Közvetlenül Los Cristianoson túl fekszik Playa de las Américas. Elvileg mindkét üdülőhely Arona önkormányzatához tartozik, ám Playa de las Américas szinte teljesen elkülönülő, fényűző hellyé fejlődött sokemeletes szállodáival és a szinte minden sarkon fellelhető bevásárlóközpontjaival. Egyes részei olyanok, akár a szinte minden csábító csodát felvonultató Las Vegas (piramis, és rómaiszobor- másolatok is láthatók itt!), ezzel szemben a város északi vége, Las Verónicas kifejezetten lepusztult. Costa Adeje szinte egybefolyik Playa de las Américas északi határával. Elegáns szállodák fogadnak itt bennünket és néhány kellemesebb strand. Ez a település csendesebb, a három közül a legjobb hírű, bár ugyanúgy bevásárlóközpontok és éttermek sora alkotja, mint az előző kettőt.
Mivel a terület jelenleg is épül, az utakat állandóan felújítják és átnevezik, emiatt nem könnyű tájékozódnunk. Tegyük azt, amit a helyiek, keressük a magas szállodákat, épületeket és hagyatkozzunk ösztöneinkre! 

vissza alap tetejére